2012.09.13. 13:26

schmittpál

 2012.03.30. 14:43

 "Aki az életet az életnél többért feláldozza, az szabad, aki ezt nem teszi, az először szolga, aztán senki" (Hamvas Béla: Patmosz)

Igen, erről van szó. És ezért is kapta meg a címben említett jelenség a nemecseki kisbetű-egybeírva megtisztelő címet. Neki ugyanis ez jár. Tegnap óta már hivatalosan is az, aminek mindig is sejtettük sokan. Nem valaki, nem akárki, hanem senki. Átlépte a hamvasi értelemben vett második fokozatot. Szolgának idáig is szolga volt, hiszen nem volt olyan hatalom, amelyet ki ne szolgált volna így vagy úgy. Skrupulusai ebben az értelemben sohasem voltak. schmittpál a Kádár-rendszer tipikus terméke: az a jelenség, aki egész életében azt gondolta és gondolja, hogy valamely egykori sikeréért neki ezután a sírig minden jár.

Szállodaigazgató-helyettesi cím, nagyköveti cím, MOB és NOB elnöki cím, és a hab a tortán: a köztársasági elnöki. Ami nem cím, hanem MÉLTÓSÁG. Csodálatos magyar nyelvünk nagyon pontosan fejezi ki egy-egy dolognak a mikéntjét. Ugyanis a közjogi méltóság szóösszetétel feltételezi, hogy aki ezt viseli, az gerinces, jellemes ember. Amelyek közül - mint kiderült -, schmittpálra egyik sem igaz. Hogy milyen is? Szóljon itt újra Hamvas (akit skiccpalival ellentétben idézőjelek között idézek):

"A realitás a stréber számára sem végső határ. Ez a realitás azonban nem mint a hősi életben, sziklafal, hanem valami nyúlós anyag, kátrány, vagy ilyesmi. A stréber ebben a nyálkában a realitással nem küzd, hanem abban furakodik. Realitás a stréberre sem érvényes; szükségszerűsége neki sincs. Kicsiny dolgoknak kicsiny hely kell, éppen csak hogy elférjen. Majd aztán, ha sikerül, szemtelen lesz, és elkezdi a többit helyéről kitúrni. Tolakszik, éspedig azokhoz, akiktől valamit vár.

A héroszt és a strébert a becsvágy köti össze; ugyanaz, ami őket szétválasztja. A hérosz becsvágya az áldozatban kulminál, ami annyit jelent, hogy végül is önmagával fizet. Ez a hősi élet előkelősége. Ezért a hérosz a nemes ember. Mert az áldozat: tudni, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért a többért odaadni. A hősi élet befejezett mű, akkor is, ha összetörik.

A stréber nem törik össze, legfeljebb pórul jár. A stréber nem ölhető meg, legfeljebb eltaposható. Áldozat? – Eszébe se jut. Kis előnyök. Reálpolitika. Minél olcsóbb, annál jobb. Ha sikere van, pimasz, és nem mulasztja el, hogy érdemeire hivatkozzék. A stréber rangtalan, és ezért lehetetlen, hogy akár tragikuma, akár komikuma legyen. Nem drámai, és ami lényeges, nincs összeütközése. A stréber ellentét nélkül van, valószínűleg még a becstelen se vállalkozik arra, hogy vele szembeszálljon. Nem néz körül, és nem látja, hogy ahhoz, amit tesz, ki mit szól. Ez pedig ugyanaz, mintha az ember azt mondaná, mértéken alul van. Olyan ember, aki a lényegtelenséget a legjobban megközelíti. Csak kaparja magát előre, és ez a heroikus áttörésnek pontos fordítottja. A stréber realitása is tágítható, mert az iszapban makacsul mászik, de mivel mértéken alul áll, sohasem mondható, hogy betelt. Mi telhet be? Tehet és mondhat, amit akar, jelentéktelen, csak bosszúság, hogy az emberi élet ilyesmire is felhasználható." (Hamvas Béla: A senki - részlet a Patmosz című esszékötetből)

Hát ezért kéne schmittpálnak már nem lemondania - hiszt ezt a lehetőséget már régen eljátszotta -, hanem eltakarodnia. A méltóságból viccet csinált, a hivatalból cirkuszt. És amikor ezt a szégyenteljes kisdoktorinak szánt tákolmányt összeplagizálta, már MOB elnök ÉS nagykövet volt, tehát már akkor sem akárki.

 

 

 

 

 De eltakarodni sem fog, mert még ha maga a praetoriánus gárda vinné is ki, valószínűleg üvöltve és rúgkapálva követelné, hogy neki ez jár.

De ha mégis, úgy álljatok sorfalat neki táblákkal és a táblákon csak ennyi legyen: schmittpál.

Címkék: fidesz schmitt lemondás pál

süti beállítások módosítása